A Nyári Mozi Színházi Közösségről
A Nyári Mozi Színházi Közösség olyan civilek által létrehozott nonprofit szervezet, amely 2001-ben alakult formális egyesületté azzal a célkitűzéssel, hogy állandó tagjai és a hozzájuk kapcsolódó művészek közösen hozhassanak létre különféle műfajú alkotásokat a kortárs színház (főként a mozgás- és táncszínház) és a film területén. Munkáik középpontjában mindig az ember és annak teste, valamint a létezés közösségi mivolta áll. Egyedülálló és hiánypótló tevékenységük a régióban sokrétű, interkulturális kapcsolatokon alapuló alkotóközösséget hozott létre az elmúlt évek során, mely az egyéni művészi kiteljesedésen túl egy nyitottabban és szabadabban gondolkodó, európai szellemiségű társadalom megteremtéséhez is hozzájárul.
A Közösség tagjai szabadúszó táncosok, színészek valamint a vajdasági kőszínházak színészei. A tánc, a színház, a zene, a cirkusz, a képzőművészet és irodalom fúziójával kísérleteznek. Minden előadásuk hosszas kísérletezés során jön létre az alkotók közös és szabad kreatív munkájának eredményeképpen. Munkájuk során a meglévő színházi konvenciókat igyekeznek felülvizsgálni. Színpaduk, játékterük határait olykor egy egész város területére kiterjesztik.
1987-es megalakulásuk óta több mint 50 előadást hoztak létre, s ezeket Európa számos városában bemutatták. 2000 óta rendszeresen tartanak nyári nemzetközi tanfolyamokat Döbrei Dénes és Varga Heni vezetésével, vendégtanárok meghívásával. Eddig vendégeik voltak: Min Tanaka (J), Shiho Ishihara (J), Tamai Yassunari (J), Christine Quoiraud (Fr), Oguri (USA), Frank Van de Ven (Nl), Kathleen Raynolds (Fr), Katharina Seyferth (Fr), Varga Heni (Fr-Srb), Tomi Janežič (SLO), Stefan Heves (USA) és Andrea Sitter (Fr).
Döbrei Dénes, a Nyári Mozi Színházi Közösség vezetője az Újvidéki Művészeti Akadémia elvégzése után a Szabadkai Népszínház – KPGT társulatához szerződik, 1989-től a Nagy József vezette Orleans-i Nemzeti Koreográfiai Központ táncosa, 2006-ban megalapítja a Kobez – Body Memory Center csoportot Toulouse-ban. 2011-ben visszatér a szerbiai Kelebiára és létrehozza a Nyári Mozi Színházi Közösség bázisát.
A Nyári Mozi Színházi Közösség története:
A Nyári Mozi Színházi Közösség, mint nem formális szervezet 1987-ben, Lálity István rendező és Döbrei Dénes színművész vezetésével kezdte meg a munkát az akkor még Jugoszláviához tartozó multikulturális Szabadkán. Ekkor még főként a jól ismert AIOWA csoport tagjaira, valamint a Ljubiša Ristić által vezetett szabadkai Népszínház művészeire és infrastruktúrájára támaszkodtak. A megvalósult projektek és előadások a Szentély Őrei címet viselték. Négy alkalommal került megrendezésre a Nyári Mozi hétnapos fesztiválja, ahol előadások, performanszok, happeningek, tanácskozások zajlottak a szűkebb régió és az akkori Jugoszlávia területén élő s alkotó művészek részvételével, melyek sokszínű, interkulturális közeget hoztak lére, és a kultúrák és művészeti ágak közötti kommunikációt szorgalmazták.
Korai jelentősebb munkáink közé tartoznak: Franz Xaver Kroetz: Meierék (r. Lálity István); Petko Vojnić Purčar: Szentély Őrei (r. Lálity István és Döbrei Dénes); Sziveri János: Szelídítések (r. Tolnai Lea, Lálity István és Döbrei Dénes); Microorganizmus (Lálity és Döbrei egyszemélyes táncjátéka csendre); Lifka Present (Lálity István zenés játéka); Jeli Ferenc: Eszterházy (ősbemutató); Danilo Kiš – Balázs Attila: Solanum Tuberossum (ősbemutató).
A délszláv háború idején a közösséghez tartozó alkotók kényszerű emigrációja miatt a Nyári Mozi csak alkalmi megnyilvánulások formájában adhatott életjelet magáról (s ezekre is főként az országhatár túloldalán került sor). Az alapítótagok azonban – szakmai felkészültségüknek köszönhetően – Magyarország és Nyugat-Európa számos jelentős tánc- és kőszínházi társulatában kaptak feladatokat táncosként, színészként, koreográfusként vagy rendezőként. Munkájuk során a világ számos nemzetközi hírű színházcsinálójával, mesterével kerültek kapcsolatba.
Az ezredfordulót és a rendszerváltozást követően már minden adott volt ahhoz, hogy a régi keretek között indulhasson újra az alkotómunka a Szabadkához közeli Kelebián. 2000 óta a hazatért tagok legfontosabb célja, hogy tapasztalataikat minél szélesebb körben továbbadhassák, s ezzel is bekapcsolják szülőhazájukat Európa kulturális vérkeringésébe.
Ennek érdekében a Közösség a kezdetektől fogva BWL-kurzusokat szervez Test és Tánc Műhely néven. Ezek egyszerre aktív tánckurzusok és a modern tánc eszmei fórumai is, ahol a tánctudásukat továbbfejleszteni vágyó résztvevők neves és magasszintű szakmai tudással rendelkező vendégtanároktól tanulhatnak. Átalában 30-40 fős csoportokkal folyik a munka, akik közül 15-20 fő Szerbia és Magyarország területéről, 15-20 fő pedig nyugat-európai országokból (Hollandiából, Angliából, Belgiumból és Franciaországból) érkezik Kelebiára.
Szerbiai magyar performansz: Nyári Mozi (1988-89)
(forrás: https://www.prae.hu/article/11918-letnji-bioskop/)
Kinematograf ili kino (njem, Kino, skr. od Kinematograph < franc, cinématographe), odn. bioskop (njem. Bioscop, prema nazivu kinoprojektora), dvorana ili zgrada namijenjena prikazivanju filmova. U pravilu sadrži veliki ekran na koji se pomoću projektora projicira film.
Szerbiai magyar performansz (1969–1992) /3
1988-ban Szabadkán Lálity István (1957-) rendező és Döbrei Dénes (1961-) színész megalapítják a Nyári Mozi Színházi Közösséget. In flagranti: a Nyári Mozi se nem nyári, se nem mozi – színházi évszakainak hangulatát mégis a „mozgófénykép” hőskorának gesztusrendszere és a kánikulában verejtékező, ifjú testek feszültsége hatja át. S a kérdéseik – miért „tört azúr” a lég? a „tündéri tó” miért opál? miért szépia a szembogár? – kamaszok szecessziós ábrándképeit vetítik elénk az első öklözés, ölelkezés után. Posztmodern horgolású mim és az oi! punkok veszett pogo-tánca, nemes lokálpatrióta érzület és „totál érzelemhalál” csalogatja, váltogatja egymást. Közhírré tétetik, hogy élünk, játszódunk. Bemondta a rádió, hogy éltünk, mindent eljátszottunk. Az emblematikus nevet a cseh származású Lifka Sándor (1880–1952) kinematográfus tiszteletére vették fel, aki 1910. október 13-án nyitotta meg az első állandó, háromdimenziós „bioskopot” Szabadkán. Több ezer métert forgatott is, de halála után életművét, a celluloid filmtekercseket beolvasztották enyvnek. – Múlt és jelen konglomerátuma, a genius loci (a hely szelleme) ihlette meg ezeket az elszánt művészeket.
Legfontosabb munkájuk, A szentély őrei két év alatt, öt tematikus epizódban valósult meg, ami sajátságos „mesében” mutatta be a város kultúrtörténetét. Ez a multikulturális szellemiség jegyében készült, teljesen kaotikus és pengén átgondolt közösségi munka és improvizáció chimborazója volt. Kísérleti színház, kiállítások és koncertek, látványos demonstrációk, happeningek és performanszok 2×1 hétig tartó sorozata, ami Peter Brook és Robert Wilson hasonló monstre vállalkozásait idézte. Az „időben összemosódó arcok körvonalait” akarta újra megrajzolni, az időben kiteljesedő látványt. Egy privát, személyes, intim térben (Döbrei házában és udvarán, a „cigány” utcában) kezdték és a polgárváros publikus, autentikus helyszínein (színház, főtér, vasútállomás, zeneiskola stb.) végezték. „Az elhelyezés egyszer csak megenged valamit. Működni engedi a nyíltat, ami többek között hagyja a jelenlevő dolgok feltűnését, amelyekre, úgy látszik, az emberi lakozás ráutal.” (Martin Heidegger) A megnyitó egy brutális dadaista koncert, ahol varrógép, fúrógép és vasak „zenéltek”. A következő napokban volt horror-est, mozgásmonológ, expresszív performansz, teenager akcionalista dráma és sok más nosztalgikus, aktuális őrület.
Pár hónap múlva egy enviromental-happeninggel „elfoglalták” a várost, amiben avantgárd szín/játék, performansz, kortárs tánc, zene és képzőművészet, film- és diavetítés, helyi építész és világutazó is helyet kaptak. A középkori processziós teátrumokra emlékeztető rendezvény eseményei, a századfordulós kultúrmiliőt idézve, este 9-10 körül kezdődtek. Hajnalban, a főtéren levő napóra közepén felállítottak egy fából készült piramist, Szabadkán az 1940-es évek óta létező szabadkőműves páholyok szimbólumát, amit díszőrség védett. Hamis „berlini falat” építettek, amit 12 egyenruhás őr két óránkénti váltásban járt körül. Megpróbálták maximálisan integrálni (sokkolni) a közönséget, és az utcán véletlenül arra járó polgárokat. Nagy felháborodást okozott, amikor a publikumot egyenruhás, erőszakos statiszták terelték be a helyszínekre, miközben vaktöltényekkel lövöldöztek. A „tükörszínházban”, egy tükrökkel bélelt nagy katonai sátorban felállították Vojnich Oszkár (1894–1944) vadász és felfedező virtuális koporsóját, amin egy TV-képernyőről Székely Tibor (1912–1988) világutazó beszélt az elődjéről. A Munkásegyetem mellett álló, mozinak tervezett, közel 30 éve befejezetlenül álló betonkolosszus tetejéről szónoklatot intéztek a „nézőkhöz”. Az utolsó napon következett a legnagyobb processzió: a közönséggel együtt végigjárták az „építőhelyeket”, a happening minden stációját. Döbrei vörös köntösben, mint hajdan Mózes, lépdelt a menet élén, vezette a népet. Követte őt Szabadka utcáin a színház zenekara, az Internacionálét játszva. A monstre körmenet éjjel fél egyig tartott, amikor a túlélők a Zenede udvarán meghallgatták Miroslav Kapor hét zongorára írt szerzeményét.
Döbrei egyéni, szuggesztív akciói szaggatták meg, modulálták a happening teljes folyamatát. Az események sokszor militáns stílusától eltérve, azokat ellenpontozva, szubjektív és szenzibilis élethelyzeteket mutatott be. Egy raktárépületben adta elő, elemi erejű, ún. „giccs-performanszát”: négy zenélő dobozból szólt a zene, a díszlet meg tarka és zilált volt, mint a háborús menekültek után maradt szobák. A kisember, a mindenkori kiszolgáltatott „állampolgár” egy napját koreografálta, annak nyomorúságos és banális attitűdjét mímelve. 1989-ben a Mikroorganizmus c. mozgás-tánc performanszával búcsúzott az országtól. Itt már egy nép, egy nemzet összeomlásának „biológiai” története jelent meg, amikor a 46 ezer évvel ezelőtt élt balkáni ősember és a mikroszkopikus, szemmel nem látható, sejtes élőlények világa összeolvad. – A szentély őreiben részt vettek a Szabadkai Népszínház profi színészei és az AIOWA csoport amatőr performerei is, teljes egyenrangúsággal. Lálity és Döbrei létrehozták a magyar happening leghosszabb és legjelentősebb projektjét, amire azóta sem volt példa.
1992-re a szerbiai magyar performansz gyakorlatilag megszűnt. A társulatok feloszlottak, férfitagjaik a katonai behívó elől zömében külföldre menekültek. Döbrei már 1989-től az orleans-i JEL Színház tagja, Lálity felhagy a rendezéssel, festő és galerista Las Terrenasban, Dominikán él.
Poszt szkriptum. A Nyári Mozi 2018-tól, Döbrei Dénes rendezésében újra vetít. Télen és nyáron. Túlélni tudni kell.
A Nyári Mozi Színházi Közösség tevékenysége:
Az újjáalakult Nyári Mozi Polgárok Egyesülete 2000-ben megszervezi első nemzetközi mozgás- és táncszínházi Body Weather táborát a Szeged közelében lévő Szentmihálytelkén a MASZK Egyesület (Szeged) és a Thealter Fesztivál (Szeged) támogatásával. A laboratóriumot Christine Quoiraud (Franciaország) vezeti, a jugoszláv és magyar résztvevők mellett Nyugat-Európa szinte összes országából érkeznek tanulni vágyók.
2001-ben a Body Weather Workshop a Szabadka melletti Palicson, az Etnocamp területén kerül megrendezésre három nyugati szakember, Christine Quoiraud (Fr), Oguri (USA) és Frank Van de Ven (Nl) vezetésével. A tábor összművészeti jelleget kap. A Body Weather tánclaboratórium mellett a pécsi Déli Szél Kortárs Alkotói Fórum részvételével képzőművészeti tábor is zajlik, a Hollandiai Forbidden Friuts negyventagú művészi közössége egy héten át dolgozik és mutat be performanszokat a helyszínen, emellett pedig Lajkó Félix tart informális zenei műhelyt az érdeklődőknek.
2002-ben ugyanezen a helyszínen kerül megrendezésre a harmadik BWL tábor, ezúttal a világhírű japán táncművész és szakember, Min Tanaka vezetésével, Shiho Ishihara asszisztenciájával. A Déli Szél tagjai ebben az évben is képzőművészeti tábort tartanak. Az alkotók munkáiból alkalmi kiadvány és katalógus is készül.
2003-ban és 2004-ben ismét a japán Min Tanaka vezeti a tábort Shiho Ishihara és Tamai Yassunari segédletével. A képzőművészeti részleget ezúttal független kortárs festőművészek, Varga Tünde, Hegyi Csaba és Sinkovits Ede alkotják.
A táborok és workshopok megszervezése mellett a kétezres évek elején a Nyári Mozi más nemzetközi projektek megvalósításában is részt vesz társproducerként, továbbá kiállításokat is szervez, melyeken a táborokban létrehozott alkotásokat mutatják be a nagyközönségnek (pl. a szabadkai Bucka-Gányó galériában).
A Közösség célkitűzései közé tartozik, hogy évente ismétlődő, Európa-szerte egyedülálló nemzetközi workshopjait, tanácskozásait, kiállításait tovább bővítse, tradíciószerűvé tegye, valamint, hogy egyre jelentősebb kommunikációs, művészetelméleti és dokumentációs központtá váljon a térségben, és önálló összművészeti alkotásokat hozzon létre.
A 2006 és 2011 közötti években a Közösség tagjai egyéni alkotómunkát folytatnak, továbbá a szegedi MASZK Egyesülettel és a franciaországi Kobez – Centre Memoire du Corps csoporttal együtt koprodukciós partnerként vesznek részt előadások megvalósításában.
A 2012-es év az újraszerveződés éve. A zentai bejegyzésű Nyári Mozi Polgárok Egyesülete – hivatalosan is elnyeri a Nyári Mozi Színházi Közösség nevet és átteszi székhelyét Szabadkára, pontosabban a közeli Kelebiára. A Közösség újabb lendületet kíván venni, a régi elvek és célok megtartásával. A nemzetközi műhelymunka mellett új előadások, koncertek, kiállítások létrahozásán dolgoznak fiatalok bevonásával.
2013-ban Lit és Mix könyve címen Döbrei Dénes és Lajkó Félix hoz létre közös előadást. A próbafolyamat során a Közösség volt tagjai is bekapcsolódnak a munkába. Ily módon egy multikulturális, multimediális táncelőadás jön létre, mely előadásról előadásra változik. Minden alkalommal egy új vendége van az előadásnak a világ különböző pontjairól (Skype segítségével). Ily módon élő online közvetítésen keresztül előadásaink eljutnak a Dominikai Köztársaságban Las Terrenasba, Francia Guinea Cayenne nevű városába és Torontóba is. Részt veszünk továbbá a temesvári TESZT-en és a Debreceni DESZKA fesztiválon. A Közösség áprilisában bemutatja Varga Heni táncos monodrámáját Sommniare Somnia címmel, melyet Antal Attila zeneszerző/zenész kísér. Az előadást többek között a Temesvári TESZT fesztiválon is láthatja a közönség. Márciusban Five for Two/Öt kettőnek című előadásunkat Szabadkán, Zentán, Kanizsán és Újvidéken is bemutatjuk. Júniusban nemzetközi tánctábort tartunk Kathleen Raynolds és Varga Heni vezetésével.
2014 januárjában mutatjuk be Factory című előadásunkat, mely a dániai Strange Party zenekarral hozunk létre. Az előadást Szabadkán, Újvidéken, Gyulán és Temesváron játsszuk. Március 7-én van az Ég és Föld című előadás bemutatója a temesvári Csiky Gergely Magyar Állami Színházban, melyet a Közösség tagjai, Döbrei Dénes és Varga Heni rendeznek. Szeptemberben egyhetes nemzetközi mozgásszínházi tábort tartunk Teljesség felé címen, Katharina Sayferth vezetésével. Október folyamán bemutatjuk Székek és Villámok és Együtt című előadásainkat. Az utóbbit Antal Attila rendezi. A Garden Quartett és a Nyári Mozi közös multimediális színpadi műve Silentium – Átvalósulás címmel decemberben kerül színpadra.
2015 Norio Japán Tate művész képviselője tart tanfolyamot a Közösség székhelyén, a tanfolyamot követően Döbrei Dénes rendezésében megvalósul a Haguregumo táncelőadás Milan Nenin és Ábrahám Máté zenészek, Norio és Varga Heni táncos részvételével. Bemutatják az Újvidéki Kulturközpont a Szabadkai Kosztolányi Dezső színház és a Nyári Mozi Színházi Közösség Furcs hurok című koprodukciós előadást.
2016 Yoko Higashi Buto tanfolyamot tart a Nyári Mozi szervezésében a Kosztolányi Dezső színházban. A tanfolyamot követően Higashi-Döbrei Bolygó hangja című táncelőadásukat mutatják be Szabadkán, Ljubljanában, Zentán, Újvidéken, Szegeden. Kép képzetek című performansz a Szabadkai Városi Múzeummal közösen valósítják meg.
2017 Imago Sonus táncelőadás Varga Heni és Döbrei Dénes kettőse Jasno Jovicevic Szabadkai Jazz zenésszel együttműködve. Tizenkét téli nap Döbrei és Antez francia hangszobrász közös produkciója – az előadást játszották Magyarországon, Franciaországban és vajdaság szerte.
2017-18 Karton és Karfiol monodráma Kosztolányi Dezső Színház és a Nyári Mozi közös produkciója Tolnai Ottó Kosuth díjas költő művei alapján. In memoriám Vidd hírét az igazaknak Nyári Mozi Színházi Közösség, Kosztolányi Desző Színház és az Újvidéki Művészeti Akadémia produkciója.
2019 Hazatalálás MACIVA Budapest szervezésében Stefan Haves és Döbrei rendezésében a Baross Imre Artistaképző szakközépiskola diákjaival. Milyen cirkusz Stefan Haves nyári bohóctanfolyama és a tanfolyamot követő nemzetközi produkció.
2020 Csodálatos hétköznapok Mallász Gitta az Angyal válaszol könyv alapjá. Kilenc év után IPA Határon Átnyúló Együttműködés Magyarország– Szerbia Program Colourful Cooperation – Színes Együttműködés keretén belül. Coloribus nostril – Nyári Mozi Színházi Közösség és za Újvidéki Művészeti Akadémia közös produkciója.
10 éve évi rendszereséggel megtartják Test emlékezet elnevezésű tanfolyamaikat Kelebián a Közösség székhelyén.