Nyári Mozi Színházi Közösség új táncelőadása Imago Sonus (munkacím) a tánc, képzőművészet, zene öztvözetén alapszik. Több éves előkészület előzte meg az előadás végleges formájának kidolgozásához jutásunkat.” Képképzetek” elnevezéssel tartottunk mühelymunkákat, meghívott képzőművészekkel, zenészekkel, táncosokkal, színészekkel és a témában érdekelt más jellegű előadókkal, művészezttörténészek, írók költők, performerek. Ennek a folyamatnak összefogó formáját kívánjuk színpadi mű ként megformálni a fent említet munkacím alatt. Előadásunk kerettörténete a múlt századba nyúlik vissza, pontosabban a 90-es évek kezdetétől a mai napig, de ez a meghatározás nem pontos meghatározás hiszen az itt megjelenő történeteknek előzményei vannak melyek korábbi időszakokat is érintenek. A 90-es évek ebben az esetben fontos szerepet játszanak hiszen az alkotók életutja és az előadáshoz felhasznált valós történetek anekdóták ebben az időszakban teljesednek ki és válnak jelentősé a munkánkban. Életutak, életutak melyeknek előzménye egy ország művészeti életének részét képezték és ebben az adott időszakban irányt változtatva kénytelenek tovább létezni folytatódni. Életutak melyek törést szenvednek, ellehetetlenednek és új erővel folytatódnak épülnek élnek tovább, egy széttépet országon belül és kivül. Az ország Jugoszlávia megszünik létezni, a meglévő egységesnek tünt ország területi, jogi egysége más elvek szerint értelmeződik, abenne élő alkotó egyének Életutja új utakat keres, tapos, jár be. A folyamatosság hirtelen olyan mederekben csordogál melyeknek nem mindig lehet látni hol, hogyan, hova torkolik, az életutak ladikja idönként zátonyra fut, de az alkotás a tetvágy segítségével újabb és újabb csatornákon tovább visszi a ladikokat. Krónikásunk az Imago Sonus előadáshoz központi témaként a Szilver expresz becenevű német tiszti vasúti szállítóeszközhöz a Sinobuszhoz csoportosítja történeteit. A Sinobusz az a szállítóeszköz mely összeköti a Jugoszláv háborus időkben a remény szálait. Ezen az utvonalon hadják el sokan az országot és térnek vissza remegő térdekkel. Ezen a szerelvényen 2000 elejeén művészeti eseményeket szerveznek Magyarország és az új Ország Szerbia-Montenegro későbbi és mai nevén Szerbia között (Szeged-Szabadka). Folyamatosság, folyam, a jelen bizonytalan áramlásában próbál fentartani felmutatni stabil kreativ létazést. Előadásunkban jelen estben a képzöművészet felé, a zene és atánc kifejező eszköze felé kívánunk fordulni, ami a Nyári Mozi Színházi Közösség esetében valójábban nem egy új forma, eddigi munkáink is ezekken a médiékon kersztül próbálta kifejezni mondandóját, olyan formában kívántuk és kívánjuk a közönség elé tárni gondolatvilágunkat, ahol a szavak nem tudják kifejezni, elmondani a megélt pillanatot, mint ahogy ez az életben is mindennapos megélt valós létünk formája. Jelen esetben a több éves kisebb próbálkozások történeteiből áll össze az egységes színpadi mű. Az előzmények az Imago Sonus esetében fontosak, kiállítások megnyitóin vettünk részt kisebb nagyobb lélegzetű performacokkal, az eseményt mindig egy adott képzőművész, vagy csoport munkájához kötve. 2000-ben volt az első ilyen jellegű próbálkozásunk a Palics fürdő közelében lévő Etno Campban: nemzetközi mozgásszínházi tanfolyam keretén belül zenészek, képzőművészek részvételével, ahol egy héten át mindenki a maga területén végezte tevékenységét, nem kizárva az egymás közötti kommunikáció lehetőségét, nem kizárva sőt táplálva ennek létrejötét, hiszen a foglalkozások végén közös munkák születtek. Az ilyen jellegű munkát a mai napig szorgalmazuk és ezen tapasztalatok alapján kivánjuk létrehozni új előadásunkat. Dér Daphnisz krónikásunk feljegyzéseit, Tolnai Ottó „Kalapdoboz” című képzőművészti írásait tartalmazó könyvét, Sirbik Attila „Színes por” Szajkó István Szabadkai festő életutját és az „eXoból Endóba” a mai vajdasági a fiatal művészek világlátásának „kifaggatása”, Ninkov Kovacev Olga művészettörténész Az idő arcai I. A szabadkai Városi Múzeum művészeti osztályának arcképei című két nyelvű, átfogó munkáját. A Szabadkai múzeumban őrzött több mint 450 portré életrajzi adatait használjuk fel az előadás szövegkönyveként, vezérvonalaként, természetesen ezen múltbban íródott művek mellett az újabb ide vonatkozó történeteket sem kizárva.
Az előadás fő motivuma a folyamatosság, azon belül a jelen pillanatban való megvalósuló történet kifejező ereje, a kép alkotás, a kép alkotása a múlt eseményeiről, anekdoták, valós történetek feldolgozása alapján megszülető előre megalkotott koreográfiák és az adott pilanatban megtörténő mozgás, tánc felhasználása valamint Jasna Jovicevic Szabadkai zeneszerő, zenész álltal komponált és improvizatív elemeket tartalmazó zene segítségével épűl fel a közönség előtt.
A térben előadásról előadásra új eredeti festmény jelenik meg a színpadképpben. Erre a munkára alkalmanként kérünk fel képzőművészeket akik az előadást megelőzően, napokkal előbb meghatározott méretben 2x2m-es képet készitenek. A kép megalkotása a táncosok Döbrei Dénes, Varga Heni, jelenlétében készül el. A táncosok követik a képzőművész kézemunkáját mely később az előadás táncának szerves részét jelenti. A képzőművészeti alkotás történetünkben fontos szerepet tölt be, hiszen előadásról előadásra új elemként jelenik meg és egy új képzőművészeti alkotást táncot hoz létre. Az említet alkotás oly módon születik meg, hogy a festő által egy fóliára felvázolt alkotás vonalai mentén kétoldalt folyosó szerű mélyedést készítünk, a méledésbe meghatározott helyekre, meghatározott szineket öntünk, erre a felületre egy 5mm-es civacsor rakunk és a tetejére fehér vásznat feszítünk. A táncosok talpa alat tánc közben a szivacson átitatódó festék megjelenik a kifeszített fehér vásznon, lassan előhívodik a képzőművész álltal mealkotott festmény.
A bejárt utak, az életutak egy töredéke kirajzolódik a szemünk előtt. Előadásról előadásra új utakat járunk be, újabb és újabb képek születnek. Első pillantásra érhetetlen szinfoltok jelenek meg a fehér vásznon, érthetetlen eseménynek tünő kapcsolat az előadók jelenlétében, melyek lassan újabb és újabb gondolatokat érzelmeket tárnak fel, nyitnak meg a szemlélő képzelet, érzelemvilágában. Az előadás el kezd komunikálni a közönséggel, kialakul a párbeszéd. Jegyet váltottunk a Szilver Expreszre és elindul, a sinek mellett sétál a tavaszi szántás, a horizonton elfut egy gondolat, a felhők felet kóbor árnyak. Múltunk ránk tekint, azok voltunk akik lettünk azzá leszünk amik vagyunk.
Történeteket mesélő alkotás.
Kortörténeti alkotásunk egy előadás sorozatot ölel fel egy meghatáozott színpadi térben, egy meghatározott keretörténettel, mely a 90-es évek elejét veszi alapul és visszatekint a korábbi időkbe és a jelen pillanatot alkotja meg. A jelen pillanatban megvalósuló mű a jövöben is létezni kiván, kilépve a szinház valós jelenpillanatiságából, oly módon, hogy az előadás előtt felvázolt képzőművészeti alkotás, előadás közben a táncosok által megvalósuló, megfestett kép egy kiálitóteremekben, más művészeti formában is érvényes alkotásként megjelenjen.
