Szerda Zsófi képei (188 kép) »
Kaća Šijačić képei (154 kép) »
Szerda Zsófia: Otthonos Homeland >> (Hét Nap) >>
A neoavantgárd hagyománya a kelebiai Homeland Fesztiválon: Az erdő királyságában
05.07.2023 • 13:38
13:43
Forrás: www.dnevnik.rs
Kelebia: Először kicsit bemelegítünk, néhány szuper gyakorlatot végezünk, utána pedig a slágerünkön dolgozunk – magyarázza Katja Legin tanfolyamának egyik résztvevője, majd Katja folytatja – ritkán ismerjük be, de mindenkinek megvan a kedvenc slágere, ami egyfajta bűnös élvezet számára.
Katja Legin táncos, koreográfus Szlovéniából, Sláger című műhelye csak egy a sok nappali program közül a kelebiai Nyári Mozi Színházi Közösség Homeland Fesztiválján, amelyet elsősorban színészhallgatók, színészek, táncosok és más területekről érkező alkotók számára szerveznek, de bárki részt vehet rajta, aki művészi hajlammal rendelkezik. Az esti program során, mely nyitott a szélesebb közönség előtt is, bemutatásra kerülnek a Fesztiválhoz kötődő alkotók munkái, akik térítésmentesen vállalták a fellépést, mivel az idei Fesztivál mindenféle anyagi támogatás nélkül valósul meg, kizárólag a lelkesedésnek, a jóakaratnak köszönhetően, s annak érdekében, hogy az a közösség, amely korábban már kapott valami hasonlót, most újra részesülhessen belőle.
Amikor a Nyári Moziról van szó, arról a közösségről beszélünk, mely 1986-ban jött létre Szabadkán, amikor Döbrei Dénes és Lálity István elkezdték összegyűjteni a fiatal, ígéretes művészeket, köztük Urbán Andrást, Francia Gyulát és Varga Henit…
– A Nyári Mozi ötlete Kotorban, a Yu Festen vagy a Shakespeare Festen született meg, már nem emlékszem – lép vissza Döbrei az időben, ami az első Homeland Fesztivál témája is. – Kotor felett valami fehéret láttunk egy dombon, olyan volt, mint egy nagy mozivászon. Olyan magasságban, hogy nem lehetett megközelíteni sem, és mi viccelődtünk, hogy ott a város nyári mozija. Ebben a nyári moziban megvalósíthatod, levetítheted az összes elképzelésedet. A szabadkai Lifka Sándor életének és filmjeinek történetei és a kotori vászon nyomán született meg a Nyári Mozi Színházi Közösség elnevezés.
A résztvevők és a közönség épp tegnap este láthattak egy (nem) valóságos filmet Tolnai Szabolcs 16 éve készülő Az erdő királyának exkluzív vetítésén. Ahogy a cím is sugallja, Slobodan Tišma novellájának adaptációjáról van szó, melynek nyers, operafilmnek nevezett munkaverzióját láthatta a Homeland Fesztivál közönsége. Ebben a filmben az opera világát a főszereplő szemszögéből látjuk, akit Döbrei Dénes alakít.
Ő a Tišma-féle erdő királya, aki a nap folyamán prózai, aszociális életet él, de éjszakánként a közeli erdőben sétál és operaáriákat énekel. Ezeken a sétákon gyakran megjelenik előtte Mozart Don Giovannijának és Gounod Faustjának világa.
Már a film munkaváltozata alapján is elmondható, hogy Tolnai Szabolcs hűen ragadja meg Tišma kissé sötét, kissé parodisztikus művének atmoszféráját, amely egy olyan emberről szól, aki nem akar, de nem is képes normális életet élni. Képzeletében az opera világa az egyetlen, amelyért érdemes élni, szeretni, sőt meghalni is.
Az erdő királyát alakító Döbrei Dénesnek sikerült minden beállítást megtöltenie pusztán fizikai jelenlétével, mozgásával, gesztusaival és arcmimikájával, mely belső élményeiben mélyen elmerülő alkotóról tanúskodik. Döbrei olyannyira hitelesen alakít Tolnai hozzá hasonlóan élő, szinte dokumentarisztikus kamerája előtt, hogy azok a jelenetek, amikor lakásából és a város prózai környezetéből átkel a túloldalra, az erdő és az opera világába, szinte természetesnek hatnak, még ha szürrealisztikusan stilizáltak is.
Testén és testi kifejezőeszközein túl a jelenetekben nagy hangsúlyt fektettek arcközeli felvételekre is, egy olyan ember pszichológiai ábrázolására, aki érző lényként elpusztul a modern társadalomban. Az elhangzó híreknek köszönhetően behatolnak a filmbe a mai európai valóság más elemei is az ázsiai bevándorlók legújabb hullámainak formájában, s ez a film végén sajátos szociális felhangot ad a műnek, bár dramaturgiai szempontból ez a szál mintha nem illeszkedne eléggé a történetbe.
Az este további része érdekes módon egy másik Tolnai, Szabolcs apja, Ottó műveinek jegyében telt. Költeményeit Mészáros Gábor színész adta elő Szűcs Dávid nagybőgőkíséretével, és a Kosztolányi Dezső Színház Urbán András által rendezett Tolnai-előadásai után ismét bebizonyosodott, mennyire zenei Tolnai Ottó költészete, s emellett mennyire képi, komikus és drámai tud lenni.
Számomra az est ezen részének az volt a tanulsága, hogy Tolnai immár fél évszázada énekli regényekhez hasonló, a neoavantgárd hagyományát követő verseit, ám mi még a közelmúltban is arról vitatkoztunk az irodalmi nyilvánosságban, hogy Milena Marković versei inkább prózai szövegek. Igaz, csak a mainstream színpadán, hiszen a Nyári Moziban mindenki levetítheti a saját filmjét.
Szöveg és fotó: Igor Burić
Van-e időd?
A kelebiai Nyári Mozi, a művészi fejlődés szülőföldje
03.07.2023 • 14:19
14:23
Forrás: dnevnik.rs
– Nincs rá időm – ez a leggyakoribb reakció és egyben kifogás, amikor olyan tevékenységekről van szó, amelyek ugyan szükségesek a számunkra, de minden más fontosabbnak tűnik náluk. A „Nincs idő!” szlogennek ellentmondva indul ma este Kelebián a Homeland elnevezésű különleges fesztivál, mely az idő visszanyerése, vagyis a játék, a barátkozás, a tanulás, az érzelmek felszítása és a természet megismerése körül forog…
A Homlenda Fesztivál szervezője a Nyári Mozi Színházi Közösség, amelyet már régóta a két művész, Döbrei Dénes és Varga Heni vezet. A Nyári Mozi korábban is számos neves alkotót látott már vendégül, és a közösség székhelyén megannyi tanfolyamot, kreatív műhelymunkát és kiállítást szerveztek, előadásokat készítettek… Az újvidéki Műszaki Tudományok Karának színházi látványtervezés szakán tanuló hallgatóknak lehetőségük volt, hogy projektjeiket itt alkossák meg és próbálják ki az elmúlt évek során. A világzenzenei szcéna legendás együttese, a Bantu Continua Uhuru Consciousness, más néven BCUC, tavaly nyáron itt tartózkodott és a helyi zenészekkel játszottak együtt…
– A Nyári Mozi Színházi Közösség a művészek által vezetett interdiszciplináris együttműködések során már évek óta kutatja a kreativitást serkentő, többszólamú kifejezésformák lehetőségeit. Kíváncsiak vagyunk rá, hogy lehetséges-e a fesztiválok túltermelésének korában egy olyan fesztivál létrehozása, amely a művészeti foglalkozásokon keresztül a személyes fejlődésre is koncentrál, de közben nyitva áll a szélesebb közönség előtt is – emelték ki a szervezők a fesztivál indíttatása kapcsán, mely a két nap során kétféle programnak, az alkotások bemutatásának és a belső, személyes alkotómunkának is helyszínéül szolgál majd.
– Alkalmat kínálunk önöknek arra, hogy időt és helyet adjanak maguknak, hogy visszanyerjék a természettel, másokkal és önmagukkal folytatott kommunikáció lehetőségét – mondják a szervezők, majd hozzáteszik, hogy hogy az első Homeland Fesztivál napjainak első felét a személyes fejlődésnek szentelik, míg a második a közösséggel való interakciókról, az elkötelezettségről és a tapasztalatok megosztásáról szól majd. A résztvevőknek lehetősége nyílik majd arra, hogy napközben különféle tánc-, ritmus- és pszichodráma műhelyeken vegyenek részt, amelyekre online kell jelentkezni, a fesztivál további részében pedig különféle eseményekre – koncertekre, előadásokra, performanszokra, vetítésekre, kiállításokra – kerül majd sor, melyek mindenki számára nyitottak lesznek (a belépő önkéntes adomány).
Tomi Janežič, Bolcsó Bálint, Márkos Albert, Tolnai Szabolcs és Boris Petković csak néhány név a művészek közül, akik részt vesznek az intenzív programban, amely nyitva áll a fiatal színházi szakemberek előtt, beleértve a színészeket, rendezőket, koreográfusokat és mindazokat a színházcsinálókat, akik elmélyítenék vagy bővítenék tudásukat a pszichodráma és színpadi művészetek terén.
Másrészt a program elérhető lesz a művészetek, a tánc, a zene, a színház és a képzőművészet szerelmeseinek számára is. Minden résztvevő lehetőséget kap rá, hogy számot vessen lehetőségeivel, és megpróbálja megtalálni céljait, szenvedélyeit és helyét a világban, amelyben élünk.
Írta: I. B.
Csernobil ima és még sok más egyéb a kelebiai Homeland Fesztiválon
10.07.2023 • 09:46
09:50
Forrás: www.dnevnik.rs
– Kockázat. Ez a szó már önmagában is borzongató és izgalmas – válaszolta rejtélyesen Varga Henrietta arra a kérdésemre, hogy mit jelent számára a Nyári Mozi Színházi Közösség által szervezett Homeland Fesztivál Kelebián.
A színésznő, előadóművész és koreográfus Varga Heni nem pusztán részt vesz a Homeland Fesztiválon, hiszen az részévé válik az életének, mivel a Nyári Mozi kelebiai székhelye egyben a saját otthona, nemcsak metaforikusan, hanem a szó szoros értelmében is.
– Kockázatot jelent. Kockázat nélkül nincs haladás – ismételte meg Heni a megdöbbenésemet látva, hogy épp ezt a szót válaszolta kérdésemre, miközben a konyhában épp egy ízletes fogást készített. Ételei annyira finomak voltak, hogy a múlt héten megtartott Homeland Fesztiválon való tartózkodásom során gyakran gondoltam arra, hogy a tanfolyamokon és egyéb programokon való részvétel helyett a konyhában maradok, és inkább néhány receptet jegyzek fel a művészetről szóló sorok helyett.
– Öntudatlanul is a kockázat felé fordulunk, mert csak így tárulhatnak fel előttünk azok a valódi dolgok, amiket életnek nevezünk – folytatja Heni, miközben egyre inkább megértem, miről is beszél. Miközben napokon át figyelem a művészeket a pszichodráma-foglalkozásokon és a testre összpontosító tanfolyamokon, azt látom, hogy testüket és lelküket valami olyannak adják át, ami egyáltalán nem tűnik egyszerűnek és biztonságosnak – Mi mindig azon dolgozunk, hogy folyamatosan készen álljunk. Amikor megjelenik a kockázat, elkezdődhet az alkotás.
Elgondolkodva megyek tovább. Itt van a Kelebián Tomi Janežič rendező és Katja Legin koreográfus. Döbrei Dénes elmeséli nekem a Nyári Mozi eredettörténetét, amiről már írtam korábban a Dnevnik lapjain. A zenész, zeneszerző és pedagógus, Ábrahám Máté Bachot játszik azon a napon, amikor Budapestről megérkezik Góbi Rita koreográfus, az újvidéki Művészeti Akadémia Promena Színháza pedig az éjszaka közepén mutatja be Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című művét Jasna Đuričić rendezésében… Igazán színes program ez azok számára, akik szellemi kalandokra vágynak. Úgy tűnik, hogy mivel mindez a természetben, egy tanyán zajlik, amelyet a legkülönfélébb érdeklődésű művészek fogadására és elszállásolására tettek alkalmassá, az élmények még telítettebbek – nincs porhintés.
– Kelebia a megnyílásom, a fejlődésem, a kutatásom, az önmagamon való munkám biztonságos közege, igazi otthon… – Staša Blečić színésznő szűnni nem akaró szeretettel, elragadtatással beszél arról, mit jelent számára a kelebiai Nyári Mozi – Közelebb hozott a természethez, önmagamhoz, az emberekhez, és így megnyitotta a képzeletemet és a kreativitásomat, mert korábban sok gátat érzékeltem a színészi munkámban. E gátakat a nonverbális színház, a tánc és a mozgás segítségével sikerült feloldanom, elfelejtettem.
Staša Blečić-tyet néhány évvel ezelőtt Tena Stivičić Három tél című drámájában láttam először, melyet Jasna Đuričić állított színre. Most megismerhettem őt magánemberként is. Számára az önmegismerés útján az volt a legfontosabb állomás, amikor tanáruk, Döbrei Dénes elhozta őket egy kelebiai műhelymunkára, mely során kiléphettek a már ismert keretek közül, hogy valami újat fedezhessenek fel.
– Kelebia az a hely, ahol mindent hallani a csendben – folytatja Staša költői hangon – A Nyári Mozi az a közeg, ahol kiegyenesíthettem a gerincemet. Az élet oszlopát. Közeg, ahova mindig visszatérek. Közeg, amelyben megtanulom, hogyan lehet valóban meghallani, meglátni és felismerni a dolgokat. Ahol megismerem az érzékeinket és kapcsolatba lépek a természettel. Az alkotómunka vég nélküli. Kutatás. A keresés azért fontos, mert minden állandó változásban van.
Jaj, még egy-két nap itt, és azt hiszem, újra azt fogom érzeni, hogy nem akarok hazamenni – gondolom magamban. Aztán hangosan is kimondom. Itt mindenki megért. Az otthonod ott van, ahol te vagy. Azon a helyen, amit a magadénak érzel.
– Az otthont jobban szeretem – vág közbe helyeslően a kristálytiszta hangú és tekintetű Salamon Luna, aki a Műszaki Egyetem színpadi látványtervező szakának képviseletében van jelen, és a hallgatók szakmai gyakorlatáért felel, de ennél is fontosabb, hogy a szervezőcsapat tagjaként első alkalommal könnyíti meg tevékenyen Heni és Dénes oktatói munkáját azzal, hogy átadhatják neki a fesztiválvezető szerepét. Luna elmagyarázza, hogy számára az otthon fontosabb a szülőföldnél, a kettő közötti különbség pedig abban áll, hogy míg otthon lehetsz egyedül is, a szülőföld a társaságot részesíti előnyben.
– A szülőföld nem szeret egyedül lenni. Ezért neveztük el így a fesztivált. Itt együtt vagyunk, egy időben. Sokat adunk, mert minden, ami létrejön és elkészül itt azért van, hogy megosszuk másokkal – mondja Luna, és felidézi, hogy 2017 óta dolgozik Henivel és Dénessel a Nyári Moziban. Ma már ő tartja kézben a szervezés ügyeit, mosolyog, miközben beszél.
Szöveg: Igor Burić