Factory / Gyár

Factory egy érzet, egy rítmus ami átjárja az embert. Az ember munkássá alakul: gesztusrendszer, életrítmus, hangulatok, izomzatok, bioritmus… a meghatározott kért folyamathoz alakul, többnyire egy gép diktálta rendszerhez. A gép behatol vibrációja által a hétköznapi létbe, a napi betevő falat részévé vállik, együtt zakatol a szívkalapácsaival. A táncos géppé alakul és munkássá velle és benne zakatol egy időben, olajozottan mozdul a légkalapács, izadt test kezei cserélik a vasat a kalapács alatt, ritmikus ismétlődő mozdulatok közepedte a táncos testképzelette folyamatos költeményé szövödik, gép és munkás rimelő versorainak változó hangulatává, a zene árnyékában, a zene árnyékként lüktet a táncosok körül, összefonódnak vibrálva az adott színpadi térben.
Heni Varga, Denes Debrei táncospáros a test emlékezet központja elnevezésü csoport megalapítói Toulousban. A csoport nevében bizonyos értelemben benne szerepel elképzelésük a táncról, a mozgásművészetről. A test sejtjeiben mélyen bevésett mozdulatvilágot kívánják megjeleníteni. Az élet során megélt impulzusok feltárása ritmikus mozdulatsorozatokon keresztül vállik a tánc a koreográfia részévé. A Factory esetében a gyári munkások életérzetén keresztül próbálnak a gépies mozdulatokból kompoziciókat táncos etüdőket felépíteni. Az olajos kéz illata, a bőr alá hatóló sikamlós folyadéktól megdúzzadt ujjak kéztartása, a kemény hőálló bakancs súlya a benne való járás, az olvadt vas forrósága- ize a nyelv alatt.

Az előadás coprodukciós partnerei: Kobez. Cmdc-Toulouse (Fr), Theater Kosztolányi Dezső – Subotica (Srb)

Forrás: HétNap

Gépszerelem

HétNap | Gyurkovics Virág | 2014.2.5 | LXIX. évfolyam 6. szám Múzsaidéző

Gondolatok a Kosztolányi Dezső Színházban bemutatott Gyár című előadásról

Technika, üzem, ipar. Gépek, zajok, gyár. Van-e létjogosultsága az érzelmeknek az állandó kattogásban, a véget nem érő, sehová sem vezető egymásutániságban, a személytelenségben, a monotonitásban? Hol van az ember helye az indusztriális miliőben, van-e egyáltalán, és miként egyeztethető össze a precíziós pontossággal megalkotott, mesterséges világ a zabolátlan érzelmek szabadságával?
A fenti kérdésekre nem adható egyértelmű felelet, legfeljebb a válaszlehetőségek kombinációiból szemezgethetünk, hogy saját értelmezésünkben melyik áll mégis legközelebb a valósághoz. Feltéve, hogy egyáltalán beszélhetünk valóságról egy megkonstruált közegben, ahol valamennyi, az érzékszerveinkre ható elem — a látvány, a hang- és fényhatások, még a hőmérséklet és a szagok is — idegen kéz beavatkozásának lecsapódásai.
Érintetlen terület ez, magunktól valószínűleg eszünkbe sem jutna eltöprengeni rajta, ezért is lesz annál lényegretörőbb, amikor Ariadné fonalát művészek veszik a kezükbe, s az útvesztőből már általuk leljük meg a kijáratot. Az értelmezés így komplexebb, szinte valamennyi receptorunkra kiterjedő lesz.
Izgalmas kísérlet eredményeként szólalt meg tehát az a projektum, melynek keretében szerbiai és dániai művészek — Varga Heni, Döbrei Dénes, Orfeas Skutelis, valamint a Strange Party Orchestra — a mozgás és a zene nyelvére igyekeztek lefordítani a különös látványvilággal érzékeltetett, a tematika hatására bennük ébresztett érzelmeket.
A Kosztolányi Dezső Színházban bemutatott Factory, azaz Gyár című előadás egy laboratóriumba engedett betekintést a közönségnek. Pillanatnyi helyzetképet láttunk, mely nem befejezése, hanem csupán a kísérlet folyamatának aktuális állapota volt. Részben kitapasztalt, részben csak megkóstolt, ám teljességében még kiforratlan momentumok. Esések és talpra állások. Próbálkozások érezni és érzelmeket megélni. Neszelni miként járja át lényünket ingerek hatására a fájdalom, a játék keltette öröm, a feszültség, az izgalom, a szerelem, a boldogság, s az ezek között húzódó árnyalatok. A teendő pedig mindig egy és ugyanaz: figyelni merre billen a mérleg nyelve az emóciók végtelen dimenziós függvényében. Meg úgy egyáltalán, hogy mit jelent embernek maradni a rutinos mozdulatsorok, a technika zajainak ritmikus lüktetése, a zakatoló gépezetek között. És ha jól figyelünk — noha az érzelmeket sokszor hajlamos eltompítani a monotonitás —, két hang között, a csendben, a fogaskerekek között átpréselődve, a gépolajos szerkezetek piszkos felületein csúszkálva, a fel-felcsapó ipari gőz ködfelhője mögül kirajzolódva bújnak elő az emóciók.
Az összművészeti produkció zenéje és látványa tökéletes átirata volt az idézett színtérnek. A színpadi kép alkotói megteremtették az indusztriális miliőt, a két táncművész érintésében pedig mindezeken kívül kitapintható volt a szeretet és a gyengédség, amellyel egymás közelségét, akcióját és reakcióját élték meg.
Példája volt ez a darab annak, miként lehet zenévé, illetve mozgássá szublimálni az ingereket, és annak is, hogy ez a rutinosságba préselt világ és az érzelmek a valóságban közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk.

Rutinok gyára

Dániai és szerbiai művészek közös produkcióját láthatjuk a Kosztolányi színházban
Forrás: MagyarSzó, Tápai Renáta, 2014. január 21.
A GYÁR székhelye az ipari kor. A GYÁR egyszerre szigorú és költői történet egy korszakról, amely elengedhetetlen része kultúrtörténetünknek, történet egy időszakról, melyhez az embert már nem fűzi olyan szoros viszony, mégis sok esetben a mai napig megtalálható munkaforma ez világszerte.
A GYÁR az ott dolgozók érzelmeit, érzéseit mutatja be, mint egyfajta utazást ezeken belül, feltárva a környezetet és az ott uralkodó hangulatot – olvasható a Gyár című előadásról, amely egy zenés, táncos, audiovizuális produkció a Strange Party Orchestra (Dánia), Varga Heni, Döbrei Dénes (Szerbia) és
Orfeas Skutelis (Szerbia) előadásában és amelynek bemutatója szerdán, január 22-én lesz a szabadkai Kosztolányi Dezső színházban.
– A gyár lehet maga az épület, de a gyár lehet az ember is. Az ember mint a rutinok gyártója. Arra törekszünk, hogy megláttassuk a sztereotípiák mögött az embert – mondta Kåre Elers, a Strange Party Orchestra vezetője az előadás kapcsán, Varga Heni pedig hozzátette: – Mindennapi mozdulatok egysége lesz, megszokott mozdulatoké. Rituálék és azok a magasságok és mélységek, amelyek a rituálén belül lehetnek.
A színpadon a táncosok mögött gyárak konkrét képeit láthatjuk a kifeszített vásznon, vagyis gyárakban készült képekből készített vizuális kollázst Orfeas Skutelis. A vászon mögött lesznek a zenészek. S mint mondták: mindennek egységként kell majd hatnia.
A zenén három évig dolgozott az együttes. Érdekes módon gyűjtik a hangokat: felvesznek, rögzítenek minden hangot, amit érdekesnek találnak – például gyűjtöttek már hangokat vasútállomáson is – és a zene ebből alakul ki. Amint elkészült a zene, Heni és Dénes először csak meghallgatta, majd papírra vetették, hogy mit hallanak. Ebből táplálkoztak a mozgáshoz.
Az előadás repríze csütörtökön lesz a Kosztolányi színházban, szintén 19.30 órától, majd Újvidéken, Gyulán és Temesváron is bemutatják a produkciót.

The Factory – promo video from Orfeas Skutelis on Vimeo.